Hudák-Szanyó Beáta

Ahogy azt megígértem, rendhagyó módon most nem süteménnyel, hanem olyan ételek receptjeivel érkeztem hozzátok melyek már sok-sok éve a családi ünnepeink elengedhetetlen részei. Ezeknél a fogásoknál nincs csavar vagy újítás, pontosan úgy írom le nektek, ahogy anyukámtól tanultam, hisz ő igazi nagymestere volt mindig is a hidegtálaknak. Gyermekkoromban imádtam a nagy vendégségeket, a roskadásig megrakott […]

Sok éve már, hogy az a megállapodás született közöttünk a családban, hogy a felnőttek nem vesznek egymásnak olyan igazi tárgyi ajándékot, hanem mindenféle hasznos, személyes aprósággal lepjük meg a másikat. Ez részemről egyértelműen a gasztroajándékok térfelén szokott variálódni: kekszek, bejglik, macaronok, száraz aprósütemények, mézeskalácsok… és pár évente visszatérően valamilyen extra granola formájában. Most az egyik

Mostanában egyre gyakrabban látom a sütis csoportokban, hogy olyan recepteket kerestek, melyek melegtűrők, bírják a hosszabb utazást, vagy éppen egy kerti party-n hűtés nélkül is megállják a helyüket… vagyis nem romlanak könnyen, nem olvadnak, de mégsem a szokásos omlós aprósütemény. Mivel most hirtelen nekem is egy ilyen sütivel kellett előrukkolnom, úgy gondoltam megosztom veletek a

Egy villámgyors vasárnapi süteményre volt szükségem, így előkerestem a régi süteményes füzetemet, amiben méltatlanul elfeledve ott lapult a reszelt túrós sütemény receptje. Mivel még csütörtökről maradt egy kis (nem túl szép) eprem, ami már kókadozott a hűtőben, gondoltam megmentem szegényt, és egy kis pluszt csavart viszek ebbe a tényleg pofon egyszerű sütibe. 20X20 cm-es süteménykeretet

Gyermekkoromban a hatlapos mellett ezt a süteményt kértem a legtöbbször anyukámtól, ugyanis tényleg a „kedvenc”-em volt, csak épp azt nem tudtam, hogy hivatalosan valóban ez a neve. Nálunk ugyanis ez a „Verebi” volt. Nem tudom, hogy Pázmándon, ahol születtem, másnál is így hívták-e, de a mi családunkban és baráti körünkben ezen a néven ismerik. Úgy

Most írhatnám, hogy gyermekkorom ikonikus húsvéti süteménye készült, de ha őszinte akarok lenni – bár a kutatásaim valóban arra utalnak, hogy egy igazi retro süteményről van szó – én csak most nemrégiben találkoztam először ezzel a desszerttel… egészen pontosan egy szakácskönyvben láttam meg a képét és annyira megtetszettek ezek a barna-fehér csíkok, hogy azonnal utánakerestem,

Tegnap pakolásztam a kamrában, amikor is nagy szemekkel meredtem egy piros valamire, ami a kezem ügyébe került. Elsőre fogalmam se volt, hogy hogy került ez ide, de aztán bevillant, hogy az  1-2 éve a Lidl-ben vásárolt mini fánk sütőt tartom a kezemben. Párszor használtam is, de aztán elástam a dobozok közé és meg is feledkeztem

… vagy mézes krémes, grízes krémes. Mindenkinek más, felénk zserbó. Évek óta húzom, halasztom, hogy felkerüljön ide a recept gyűjteménybe ez a sütemény, de valahogy eddig csak a karácsony előtti utolsó pillanatban sikerült megsütnöm magunknak, amikor is mindig megfogadom, hogy legkésőbb két ünnep között feltöltöm, de akkorra már valahogy nem is izgat annyira. Ennek most

Ígéretemhez híven szeretném megosztani veletek az imádott bejgli receptemet, melyet már évek óta sütök. A tésztája természetesen egy teljesen alap pozsonyi tészta, a töltelékek pedig az ízlésünk szerint vannak fűszerezve, szigorúan mazsolával, mert nagyon szeretjük 🙂 A tészta-töltelék arány itt kissé a töltelék irányába billen, aki tésztásabban szereti az bátran borítsa az arányokat. Ez a

Jó, jó, bevallom, ezt a nevet most találtam ki… ahogy az egész süteményt is. Nem mondom, hogy nem létezhet amúgy ilyen, de az biztos, hogy ebben a formájában én nem ismertem, hisz csak a “kényszer” vitt rá, hogy elkészítsem. Az úgy történt, hogy pár hete posztoltam itt egy új receptet, az almás krémest. Ehhez 3