… vagy mézes krémes, grízes krémes. Mindenkinek más, felénk zserbó.
Évek óta húzom, halasztom, hogy felkerüljön ide a recept gyűjteménybe ez a sütemény, de valahogy eddig csak a karácsony előtti utolsó pillanatban sikerült megsütnöm magunknak, amikor is mindig megfogadom, hogy legkésőbb két ünnep között feltöltöm, de akkorra már valahogy nem is izgat annyira. Ennek most elejét véve már novemberben elkészült a fotómodell, amit a szemfülesek már meg is kóstolhattak az aktuális süti válogatásban.
Sok-sok fázis fotóval és pár extra videóval is készültem nektek, mert a fejembe vettem, hogy idén mindenkit megtanítok szépen szeletelni, és titkon remélem, hogy az ünnepi készülődésben örömmel emlegetitek majd a nevemet, mert kicsit megkönnyítettem az életeteket 🙂
Lássuk azt a receptet:
Grízes főzött krém:
• 800 g tej
• 200 g tejszín
• 150 g búzadara
• ½ kk só
• Vanília rúd (vagy vanília kivonat, vagy 1 vaníliás cukor)
Vajkrém
• 250 g puha vaj
• 200 g porcukor
• 1 vaníliás cukor
Mézes lapok
• 500 g liszt
• 150 g porcukor
• 10 g szódabikarbóna
• 1 csapott kávés kanál só
• 85 g szobahőmérsékletű vaj (80-82% zsírtartalom)
• 140 g méz
• 1 egész tojás
• 60 g tej
Középső lapok közé:
• 350 g házi sárgabarack lekvár
• 4-5 g lapzselatin
Csoki bevonat:
• 65 g étcsokoládé (nálam Callebaut 54,5%)
• 65 g tejcsokoládé (Callebaut)
• 40 g étolaj
Először a főzött krémet készítjük el, mert annak ki kell hűlnie. Minden összetevőjét egy lábosba mérem és addig főzöm, amíg szép vaskos, puffogóan forró tejbegrízt kapok. Ezután átöntöm egy tálba (ha esetleg sikerült picit leégetni, így nem fogja átvenni a kellemetlen ízt hűtés közben), folpackot simítok közvetlenül a krémre és mehet hűlni. Fontos, hogy csak szobahőmérsékletűre hűtsük, mert ha a hűtőbe vagy hidegebb napokon az erkélyre kerül, összekeveréskor ki fog csapódni a vajkrémünk.
A mézes lapokhoz egy nagyobb tálba vagy a robotgépünk üstjébe szitálom a lisztet, porcukrot, sót és szódabikarbónát. Hozzáadom a puha vajat és gyors mozdulatokkal elmorzsolom a száraz összetevőkkel. Jöhet hozzá a méz, tojás és a tej is, melyekkel szép sima felületű, de kissé ragacsos tésztává gyúrom (vagy a robotgépünk dagasztó karja teszi ezt meg helyettünk).
Kb. 1 kg tésztát kapunk, melyet pontosan lemérve 4 részre osztunk, szép gombóccá gyúrjuk és folpackozva fél órára hűtőbe tesszük.
A zselatinlapjainkat (sűrűbb lekvárnál 4 g, hígabb esetén 5 g) jéghideg vízben hidratáljuk. (Nagy tál víz, bele a lapok egyesével, hogy össze ne ragadjanak). Pár perc alatt rugalmas lapokat fogunk kapni, ami már elolvad a forró folyadékban. A baracklekvárunkat egy lábosban elkezdjük melegíteni, majd ha már egészen meleg (de nem forr) beletesszük a kicsavar zselatinlapokat. Elkeverjük, félretesszük hűlni, de nem hűtőbe!!!
A nyújtást szigorúan sütőpapíron végezzük!
Ehhez előre le szoktam vágni 5 db (igen, öt!) 30X40 cm-es sütőpapírt. Vékonyan meglisztezem az első papírt és a tésztám felületét is, majd téglalap alakúra elkezdem nyújtani. Előbb utóbb azonban – bármilyen ügyesek vagyunk is – azt tapasztaljuk, hogy a tésztánk nem mozdul, mert odaragadt a papírra. Mivel ahhoz túl lágy, hogy felemeljük és alálisztezzünk, én a következőt teszem: vékonyan meglisztezem a tetejét, szépen elsimítom rajta a lisztet, hogy mindenhova kerüljön, majd azt a bizonyos ötödik sütőpapírt ráterítem és egyszerűen átfordítom. Óvatosan lehúzom a ragacsos feléről a papírt, majd azt is vékonyan meglisztezem és mehet tovább a nyújtás. Ez többször is megismételhető, ha szükséges. Addig nyújtjuk, szépítgetjük, amíg már csak 2-3 cm hiányzik minden oldaláról (a sütőpapírhoz képest). Ezt a többi lapnál is megismételjük. Lapos tepsire vagy egyenes tepsi hátuljára helyezzük.
Én légkeverésen (hőlégbefúváson) 170 fokon egyszerre két lapot szoktam sütni 6-7 percig… de a kívánt színt végig ellenőrizzük! Ezért is szoktam előre kinyújtani az összes lapot, nehogy négereket süssek, mert mással foglalkozom 🙂 Van aki világosabban, én kicsit karamell színűen szeretem.
Ha megsült és kihűlt minden lapunk, a krémünk is szobahőmérsékletű, alaposan kihabosítjuk a vajat a porcukorral és vaníliás cukorral. Többször át is keverjük, hogy tényleg nőjön és fehéredjen az a vaj! Apránként hozzáadagoljuk a főzött krémünket és a robotgéppel még jól átkeverjük. Na ekkor még szépen elővesszük a sótartónkat és fél csapott kávéskanál sót hozzáadunk és elkeverjük. Bízzatok bennem, kell és kész.
Az összeállításhoz a legszebb lapunkat azzal az oldalával lefelé egy tálcára helyezzük, amelyik sütésnél felfelé volt. (Ez lesz a süteményünk teteje majd). A főzött krémünket lemérjük (nem szemre, mérleggel!) és pontosan a felét rásimítjuk. Menjünk ki egész bátran teljesen a széléig, de fontos, hogy ott se vékonyodjon el a krém, legyen teljesen egyenes, különben a végére egy nagy púp lesz a süteményünk közepén. Ezután ráhelyezem a második lapot, amit egyenletesen megkenek a már langyos vagy hideg lekvárral. Ekkor NEM kerül rá a következő lap, hanem a pulton mellé tesszük és külön szépen megkenjük a harmadik lapot a fehér krémmel, pontosan olyan szép egyenletesre, mint az elsőnél. (Ha ezt nem így csinálnánk és a süteményünk tetején kennénk, a lekvárt kipasszíroznánk a rétegek közül) A megkent lap alá óvatosan, két kézzel alányúlok és ráhelyezem a lekváros lapra, majd az utolsó lappal lezárom a süteményt. Mindegy melyik fele kerül felülre, mert ez a sütink alja lesz. Egy éjszakára megy a hűtőbe.
Másnap egy tálcát helyezünk a süteményünk tetejére, összeszedjük minden bátorságunkat és átfordítjuk.
A csokikat az olajjal mikróban felolvasztjuk majd a süteményünk tetején elsimítjuk és legalább 1-2 órára visszatesszük a hűtőbe, hogy szépen szeletelhetőre dermedjen.
Forró vízbe áztatott késsel szeleteljük… ezzel kapcsolatban a Facebook oldalamra töltök fel szuper videókat!
Mivel ezek a sütik aprósüti boxba kerültek, én 3X6 cm-es szeletekre vágtam.
Jó sütögetést és örömteli ünnepi készülődést kívánok!!!