Jó, jó, bevallom, ezt a nevet most találtam ki… ahogy az egész süteményt is. Nem mondom, hogy nem létezhet amúgy ilyen, de az biztos, hogy ebben a formájában én nem ismertem, hisz csak a “kényszer” vitt rá, hogy elkészítsem.
Az úgy történt, hogy pár hete posztoltam itt egy új receptet, az almás krémest. Ehhez 3 db omlós lapot kellett készítenem, amiket én bamba, első körben sikerült olyan nagyra és olyan vékonyra nyújtanom hogy kénytelen voltam újat begyúrni… mert persze – bízva a csodában – a vékonyakat ki is sütöttem, hátha csak rosszul látok és híznak egy kicsit a sütőben. Nem így lett. Viszont így maradt 3 db extra vékony lapom, amikkel az egyetlen gond az volt, hogy az almás töltelék pillanatok alatt szétáztatta volna, úgyhogy egy nagy tepsiben jól lefolpackoztam és eltettem későbbre, hátha beugrik valami alkalom, ahova sietősen kell valamit villantanom. Nem is kellett olyan sokáig várnom, mert ezekkel az omlós lapokkal, egy kis fanyar lekvárral és a jó öreg tejbegrízes vajkrémmel mesés hétvégi sütit dobtam össze nettó 30 perc alatt (csak a tejbegríz hűtési ideje nyújtja el a dolgot, de szerencsére nem kell őrizni 🙂 )
Fogadjátok szeretettel ezt a receptet is!
Krém:
1 liter tej
150 g búzadara
1 vanília rúd, vagy esszencia, vagy 2 vaníliás cukor
250 g puha vaj
200 g porcukor
Valamilyen fanyar lekvár
Omlós tészta lapok:
400 g liszt
200 g jéghideg vaj
150 g porcukor
1 vaníliás cukor
12 g sütőpor
Citromhéj (opcionális)
1 csipet só
2 tojás sárgája
2 evőkanál tejföl
Először a tejbegrízt készítjük el, hogy ki tudjon hűlni. A tejet és a vaníliát elkezdem melegíteni majd hozzáadom a búzadarát és sűrűre főzöm. Többször átkeverve szobahőmérsékletűre hűtöm. (Nem hűtő hidegre!!!)
A tésztához a lisztet a jéghideg vajjal minél gyorsabban összemorzsolom, hogy minden liszt szemcsét bevonjon a zsiradék és ne legyenek vajrögök. Ez a leggyorsabban késes aprítóval működik, de kézzel is sima ügy, csak legyünk gyorsak, hogy a vaj ne melegedjen át. Ha már szép homokszerű, mehet bele a szitált porcukor, vaníliás cukor, sütőpor, citromhéj és a só. Ezt összekeverem, majd beledobom a tojás sárgákat és a tejfölt. Gyors mozdulatokkal homogén tésztát gyúrok (nem szabad agyon dolgozni, a vaj itt se olvadjon!), majd három részre osztom és elteszem a hűtőbe legalább fél órára pihenni.
A kihűlt tésztákat lisztezett sütőpapíron kb. 2 mm vékonyra nyújtjuk (egy megfordított sütő tepsi méretű lesz). Vékony lesz, jól lisztezzük alá! 170 fokra előmelegített sütőben 8 perc alatt világos lapokat sütünk (azzal a sütőpapírral együtt, amin nyújtottuk, mehet a tepsibe vagy a tepsi hátuljára, mert a lap olyan vékony, hogy papír nélkül nem igen tudjuk megmozdítani), nekem félidőben fordítanom kell, hogy egyenletes legyen.
A krémhez a puha vajat a porcukorral jó alaposan kihabosítjuk, majd több részletben, robotgéppel beledolgozzuk a kihűlt tejbegrízt.
Az első lapunkat vékonyan (tényleg vékonyan, hogy a krém ne csússzon meg rajta) megkenjük lekvárral, majd a krém felét evőkanállal szétdobáljuk rajta, és óvatos mozdulatokkal elsimítjuk, hogy a lekvárral minél kevésbé keveredjen. Jöhet rá a következő lap és ismétlés. Végül az utolsó lappal lezárjuk.
Aki fél a lekváros lapok kenésétől meg is fordíthatja a dolgot: Egy sima lappal indítjuk, erre nem kell lekvár. Elsimítjuk rajta a krém felét, majd egy lekvárral előre megkent lapot teszünk rá úgy, hogy a lekváros fele a krémre kerüljön, majd ismét krém és lekváros lap. Ez sem egyszerű mutatvány, mert a vékony lapok könnyen törnek, szóval a lekvárt csak akkor kenjük rá, ha már elsimítottuk a krémet, nehogy idő előtt felpuhítsa!
Egy éjszakát hűtőben pihentetjük, majd szobahőmérsékleten kb. 15 perc pihentetés után szeleteljük. Aki a második betöltési módot választja, az szeletelés előtt egy tálca segítségével fordítsa át a süteményt!
Jó sütögetést kívánok!