Piskótatekercs

Van a tökéletességnek egy olyan foka, amikor az ember csak áll a műve fölött tátott szájjal, és érzi, hogy most valami igazán különlegeset alkotott. Ezt a bizsergést leginkább a tortáimnál szoktam érezni, mikor egy igazi flow élményből ébredve magam is meglepődöm, hogy mit műveltek a kezeim. Ma viszont egy egészen hétköznapi édesség hozta meg ezt a varázslatot, ami nem más, mint a piskótatekercs. Egy ideje kísérletezem már a tökéletes állaggal, és azt hiszem, ma megszületett az IGAZI, a legfinomabb, legszaftosabb piskóta, amit valaha sütöttem. Mindez tökéletes külsővel, hibátlan „bőrrel” amit porcukorral elfedni vétek volna. Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy a megszokott piskótatekercshez képest vékony benne a lekvár, de higgyétek el, ennél nem ez a lényeg, nem hiányzik belőle. Ez a tészta annyira légies és szaftos, hogy nincs szükség arra, hogy a lekvár krémességével tegyük kevésbé fullasztóvá. Épp elég az a kis savas hatás, amit egy vékony savanyú lekvárréteggel érünk el.

Szeretettel osztom meg veletek ezt a receptet, ami akár a húsvéti süteményes tálon is csodásan mutathat.

Hozzávalók:
5 db tojás
1 nagy csipet só
50 g porcukor
70 g kristálycukor
75 g búza finomliszt
15 g kukorica keményítő
2 g sütőpor
50 g tej (legalább 2,8-as)
50 g étolaj

(fontos, hogy a technológiai lépéseket pontosan tartsátok be!)

Egy 30 cm X 40 cm-es tepsik kibélelünk sütőpapírral úgy, hogy az oldalát is fedje (érdemes a sarkokat átlósan picit bevágni, hogy tökéletesen simuljon). A sütőt 170 fokra előmelegítjük (légkeveréses sütőt 160 fokra). A lisztet, keményítőt és sütőport összekeverjük és legalább kétszer átszitáljuk. Egy közepes méretű tálba kimérjük a tejet és az étolajat (az olaj megáll a tej tetején, de nem baj, nem kell összekeverni)
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgájához hozzáadunk egy nagy csipet sót és az 50 g porcukrot, majd robotgéppel habosra keverjük (kb. 8-10 perc). Félretesszük.
A fehérjét robotgéppel elkezdjük felverni, majd ha már kb. félig felverődött, három részletben hozzáadagoljuk a 70 g kristálycukrot, és stabil, selymes habbá verjük, mely visszahajló csúcsot vet (tehát nem kell addig verni, míg a habverőt kivéve teljesen felfelé áll a csúcs).
A fehérje habhoz egyben hozzáöntjük az összes sárga habot és spatulával addig forgatjuk, míg fehér darabokat látunk. Ezután beleszitáljuk a lisztkeverékünket és óvatosan beleforgatjuk, míg teljesen homogénné nem válik és minden liszt-szigetecske eloszlik a habban.
Ekkor egy-két nagy kanállal átkanalazunk belőle a tej-olaj tálunkba és alaposan elkeverjük, hogy teljesen elvegyüljön a három anyag. Ezt a keveréket visszaöntjük a nagy tál tésztánkba és ismét óvatosan de alaposan összeforgatjuk.
A tésztánkat a tepsikbe öntjük majd egy habkártya segítségével a lehető legtökéletesebben simára és egyforma vastagságúra simogatjuk. 15-20 perc alatt sül meg… ez sütő függő… figyeljétek mikor lesz szép barna a teteje.
Még forrón kiemeljük a sütőpapírunk segítségével a tepsiből, a papírt kiegyenesítjük, hogy az oldaláról leváljon és egy új sütőpapírra borítjuk bőrével lefelé, majd a sütőpapírt lehúzzuk róla. A négy szélét kb. 1 cm vastagon levágjuk. (ezek a legjobb potyafalatok ? )
Ecset segítségével vékonyan megkenjük valamilyen savanyú lekvárral, amit előzőleg botmixerrel érdemes áttörni. Szorosan feltekerjük, majd ráhajtjuk a sütőpapírt és hűtőben 1-2 órát pihentetjük, ezután szeleteljük.

Kellemes sütögetést kívánok!