Ahogy tegnap említettem, végre eljutottam oda, hogy elkészítettem Apukámnak a régen várt, imádott krémesét… bár Ő jött köszönteni hozzám, mégis neki lett sütije… ez a cukrászok sorsa 
Ha házi krémesről beszélünk, több kérdőjel is villoghat a fejekben, hogy vajon milyen is az igazi, békebeli változat? Házi vagy bolti legyen a leveles tészta? Puding, keményítő vagy csak tojás legyen a sárga krémben? Esetleg zselatin? Vízzel vagy tejjel készüljön? Nos, nem én leszek az, aki felfedi a nagy igazságot, csak azt tudom elmondani, hogy én mit és miért használok.
Először is a leveles tészta. Mivel én viszonylag sűrűn hajtogatok leveles tésztát (hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból ) mindig lapul a fagyasztómban pár fél kilós kocka, amiből igazán meseszerű krémes készíthető, de amikor épp nincs, akkor sem esem kétségbe, ha épp bolti levelest kell használnom. Nyilván az egyik igazi vaj, a másiknak meg minimum egy része pálmaolajos, de azért ennyire nem vagyok alapanyag-sznob és néha muszáj gyorsan cselekedni. Szóval mindenki eldönti, mire van ideje… a krém legyen bomba, ebből nem engedek!
A következő, a krémes lelke, a sárga krém. Én keményítővel, tojással és vaníliával készítem. Tudom, sokan vaníliás pudingot használnak hozzá. Nos, a puding is tulajdonképpen keményítő, csupán annyiban több (bár szerintem inkább kevesebb), hogy tartalmaz mesterséges sárga színezéket, valamint mesterséges vanília aromát. Mivel én a tojások sárgáját is belefőzöm, ami megadja a sárga színt, valamint valódi vanília rudat használok, nekem teljesen felesleges ezeket a plusz anyagokat tartalmazó pudingport használnom, tökéletesen megteszi a sima kukorica keményítő.
Zselatint SOHA nem használok a krémbe! Nem kell, és az én VALÓDI KRÉMES élményembe nem is illik az az állag, amit a zselatin adna a krémnek.
Sok embernek a krémes hallatán sajnos azok a gigantikus méretű kockák jutnak eszükbe, amiket sok kétes hírű cukrászda pultjában lehet látni. Elárulom, hogy egy krémes akkor lehet 8-10 cm magas, ha tej helyett vízzel készül. Persze tudom, hogy sokaknak ez hozza vissza a gyermekkori krémes élményt, mikor ezt a gigantikus krémtornyot átvágva serceg a tojáshab a süteményes villájuk alatt, de én úgy vagyok vele, hogy – bár a tejből készült krém soha nem lesz ilyen stabil és magas torony – egy krém ne készüljön már vízből, na.
És akkor ennyi duma után jöjjön az én HÁZI KRÉMES RECEPTEM:
2 cs jó minőségű leveles tészta, kb 2X 250 g
1L 3,5%-os tej
6 tojás
100g keményítő
1 vanília rúd
130 g kristálycukor (a tojás sárgájához)
120 g kristálycukor ( a tojásfehérjéhez)
A vajas lapokat kitekerjük (ha tömböt sikerült venni akkor kb 2 mm vastag téglalapra nyújtjuk) és 200 fokon 15 perc alatt egyenként aranybarnára sütjük, kihűlés után keretbe vagy magas falú tepsibe tesszük az egyiket.
A tojásokat kettéválasztjuk. A 130 g cukrot a keményítővel, a sárgákkal és 2,5 dl tejjel simára keverjük. A fehérjét 120 g cukorral robotgépbe tesszük és alacsony fokozaton elkezdjük felverni. A többi tejet a vanília kikapart belsejével feltesszük forrni. Mikor forr, egy keveset átöntünk a sárgás keverékbe (hőkiegyenlítést végzünk), majd az egészet visszaöntjük a forró tejbe. Ekkor nagyobb fokozatra állítjuk a robotgépünket, hogy mire a sárgás krém elkészül, pont addigra verődjön kemény habbá a fehérjénk. A sárgánkat egy habverő segítségével, gyors keverésekkel jól kiforraljuk, hogy szép fényes, sűrű krémet kapjunk. Mikor kész, levesszük a tűzről, és azonnal, határozott mozdulatokkal, 2-3 részletben hozzákeverjük a felvert fehérje habot (ezzel tulajdonképpen megfő a tojásfehérje a tűzforró sárga krémben). Nem kell óvatoskodni, nyugodtan keverjük habverővel, és amint eltűnt a fehérje a krémből, máris az előzőleg megfelelő méretű keretbe vagy magas falú tepsibe helyezett krémlapra öntjük. Szépen elsimítjuk a tetejét, majd mehet rá a második lap is. Minimum 3-4 órára hűtőbe tesszük, majd recés késsel szeleteljük.
Ui.: szeletelés előtt érdemes egy tálca segítségével átfordítani, hogy az alsó krémlap kerüljön felülre… könnyebb lesz szeletelni 
Remélem elég részletesen leírtam mindent, ha nem, kérdezzetek bátran!